Gondolatok

Lelki üzenetek

Görögországba vágyódva

Sokszor álmodom róla, legutóbb tegnap éjszaka, hogy újra ott vagyok. Először 16 éves koromba voltam 3 hétig húgommal és nagymamámmal és már akkor nagyon tetszett az egész hely. Életem egyik legszebb pillanata volt, amikor reggel a buszból kiszállva egy benzinkútnál először a betonra léptem Görögországban. Akkor voltam először külföldön, sose láttam még tengert, nyílván ott még az autópályán nem volt, de már akkor úgy tetszett az ország. Mintha az égbolt is kékebb lett volna, mint nálunk, körbe a hegyek, a temperamentumos görög hangok.. egyszerűen csodálatos volt. Most nagyon erősen előjöttek ezek az érzések. Ebben a mi országunkban valahogy minden más... ebbe most nem megyek bele.. Emlékszem, amikor először megérkeztem a tengerhez, az üdülőfaluba, fantasztikus volt. A tenger engem nagyon vonz, nagyon szeretem. Olyan végtelen érzésem van, amikor látom. Érzem az erejét, a hullámokat, ahogy végigáramlik, de erről majd egy másik írásomban beszélek, most elsősorban az országról szeretnék írni. Mint említettem én nekem a színek is ott valahogy mások voltak. Mielőtt a faluhoz értünk, át kellett menni előtte jó pár hegy alatt, konkrétan alagutakon. Nekem akkor egyből az jutott eszembe, hogy a természet milyen csodálatos módon körbevette a helyet, hogy megvédje. Én ebbe hiszek, tudom, hogy ez így van. A Föld, a természet is ugyanúgy élő, mint mi. Tudni kell, hogy a nagynéném kint lakik, ott ment férjhez és valahogy az ottani család is nagyon megfogott engem. Nagyon közel álltak egymáshoz, vallásos család, teljesen más életkörülmények között. Kicsit úgy éreztem magam, mintha Hollywoodba jöttem volna. Hasonlított egyébként a hely is rá. Mindig mentünk vásárolgatni, sok ruhát kaptam ott. Este a sok fiatal görög lány, ahogy sétált az utcákon, olyan volt az egész, mint egy álom. Mintha folyamatosan szerelmes lennél egy jobb világban. Erősen gondolkodtam és néha még eszembe is jut, hogy akár egyszer ki is költözhetnék, tervbe is volt véve, hogy hobbiszinten elkezdem tanulni a nyelvet. Bár nyílván azt tudjuk, hogy már nem olyan gazdag ország, de valami mégis olyan van benne, ami szerintem egyedülálló a világon. Olyan, mint a Paradicsom, amiről a Bibliában írnak. Én úgy gondolom a Mennyországot és a Poklot nem a túlvilágon kell keresni, hanem itt kell jól viselkedni és itt lehet megtapasztalni az áldásos, boldog életet..

1984- Mi a Hatalom?

Megnéztem az 1984 című filmet, ami nagyon jól bemutatja milyennek is hisszük a hatalmat. Ezt szeretném kicsit kiegészíteni a saját gondolataimmal. A film arról szólt, hogy egy nukleáris támadást követően a világ 3 részre szakadt. Egyik részén kialakult egy diktatúra, ahol mindent egy felsőbb párt szabályozott, úgy, hogy az emberek nem is tudtak róla. Manipulálták őket, a híreket átírták, folyamatos háborút reklámoztak más világrészekkel, szabályozták a termelést. Nem gondolkodhattak szabadon az emberek, aki mégis megpróbálta, őt addig kínozták, míg el nem ismerte az aktuális hatalmat, majd kívégezték. Volt benne egy párttag, aki arról beszélt, miközben kínozta a szabadon gondolkodót, hogy mi is a hatalom. Azt mondta a hatalom nem eszköz, hanem cél. Hogy darabokra szedi az emberi tudatot tudatos manipulálással, hogy aztán felépítse azt a saját formájára. Folyamatos háborúban áll valakivel, mert azt akarja, hogy az emberek félelemben éljenek, a társadalmi rend ne változzon meg. Mindezt azért teszi, hogy a párt tagjai jól élhessenek. A kínzott azt válaszolta rá, hogy úgyse tudják sokáig fenntartani uralkodásukat, mert van egy szellem, amit nem tudnak legyőzni, mégpedig az emberi szellemet. És erről szeretnék most beszélni egy kicsit. Bár a film úgy próbálta bemutatni, hogy le lehet győzni, de a film csak egy időintervallumról szólt. Én úgy gondolom, hogy nem ezekkel az eszközökkel lehet a hatalmat gyakorolni. Az ilyen jellegű törtetések, mindig is elbuktak. Ezt ismerjük a történelemből. Csatát veszíthet a nép, háborút nem. Mert az igazi hatalom a nép kezében van és az tudja ígazán képviselni, aki a nép érdekeit képviseli teljes mértékben. A nép adja a hatalmat mindig és ő is veszi vissza. Ez az élet minden területére igaz. És most jön egy kérdés: Hogy lehet a nép érdekeit képviselni? Először is meg kell őket hallgatni, fel kell mérni az ígényüket és sohasem az uralkodót játszani előttük, hanem éppen ellenkezőleg: szolgálatot. Ezt biztos nehéz lehet, mert a hatalom az egó táptalaja. Viszont, aki képes így gyakorolni, annál van a kormánykerék. Mert az emberi szellem a legnagyobb hatalom, ezt legyőzni nem lehet, mert Isteni eredetű, maga Isten, mely minden létező forrása és elpusztíthatatlan. Mikor van hatalmad? Ha megtámadod a saját forrásodat, mely képes téged megsemmisíteni, hogy aztán újraformáljon, vagy szolgálni őt? A helyes válasz a második. Ha szolgálod, ő támogat téged és erősít, hatalommal ruház fel. Az írásom lényege, hogy a legfelsőbb hatalom cselekedet terén a szolgálat, tárgyilagosan pedig a szellemiség.

Asztrológusnál

Elmentem egy asztrológushoz 2017. augusztus 23.-án 14:00-kor. Érdekes volt. 1 óra hosszát töltöttem nála, de elgondolkodtató volt, amiket mondott.Elkérte a születési dátumomat, illetve az óra, percet, amikor születtem. Kérdezte ugye én foglalkozok spirituális dolgokkal, érdekel a miértekre a válasz keresés. Miután igennel válaszoltam, szinte végig erről beszélt, hogy erős bennem a spirituális világ felé való fogékonyságom. Fontos az ezzel való foglalkozásom, mert rossz kimenetele is lehet, ha nem sikerül rátalálnom. Képzetlen tanítónak mondott, akinek fontos, hogy újra rátaláljon erre az útra, mivel szerinte egy előző életemben már lehettem tanító, vagy akár guru is, de ezt nem tudta biztosra. 5 erősségem van, ilyen például a megérzésm az intuició, a látomások. Kérdezte van e olyan, hogy elbambulok és mintha a távolba mozgást látnék, majd eltűnik. Mondtam volt már ilyen, azt felelte ez azt jelenti belelátok a szellemvilágba. Szerinte koravén vagyok, aki már fiatal felnőttként átlátott a felnőttek baromságain és nem akart részt venni benne. Antiszociális és nem beilleszkedőnek jellemzett. Képes vagyok huncut betegségeket csinálni, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan szeretném. Fontos, hogy az összes vallást áttanulmányozzam és kivegyem belőle azokat a dolgokat, melyek szerintem értékesek és igazak, ő is így talált rá a sajátjára. Megjegyzem ezen már túl vagyok, kiépítettem én már a saját rendszerem. Erős az információ kereső és szelekció képességem, kérdezte igaz e, hogy egy baráti társaságban, ha információt keresünk például a google-ba, én találom meg elsőnek? Volt már ilyen igen..2 féle ember létezik az orvos és a gyógyító. Én gyógyító vagyok a jellemzés szerint. Fontos, hogy ez írányba is mozduljak. A természetgyógyászatot ajánlotta, mert kifejlett tapintással rendelkezem. Tanulhatnék csontkovácsnak, masszást, kínai gyógymasszást. Ezeket akár fő-, akár mellékállásként űzhetném.Kérdezte mit dolgozok, illetve tanulok, mondtam neki dialízisbe, illetve a diplomás ápolóit csinálom. Úgy látja jó az írány, fontos életfeladatom, hogy a guru tudományát gyógyászként tudjam működtetni. Említette, ha ráérzek erre, hatékonyabban fogok tudni gyógyítani, mint némelyik orvos. Arról is volt szó, hogy nehezen tűröm, ha parancsolnak nekem, nagyon erős szabadságvágy van bennem. Egyébként ez a vízöntőkre jellemző. Végtelen érzékenységgel rendelkezem, ez a sok diagnosztikus gondolkodásnak is köszönhető. Állítólag analítikus aggyal rendelkezem, ami azt jelenti, hogy az információkat szétszedem, kifigurázom és megkérdőjelezem. Ha kérdeznek tőlem valamit, hogy mi legyen, sokszor nem tudok rá egyből válaszolni, azért, mert másképp gondolkodok, mint az átlag. Egy adott dolgot többféle nézőpontból elemezem, nem egyféleképp, mint a legtöbb ember. Ezért sokszor nem értek egyet közösségekkel. Ez nagyon hasznos lehet alternatív megoldások kidolgozásában. 3 D-s gondolkozásnak is lehet nevezni. De nemcsak analítikus agyam van, hanem műszaki is. Ez azt takarja, hogy fontos számomra a bízonyítása a dolgoknak. Az asztrológus ezt a parapszichológiába találta meg, említett valamilyen frekvenciákat, azokon keresztül találta ő meg a sajátját. Azt mondta fura, ha már nemcsak hiszed, hanem tudod.. Sok dolog már bízonyított elvileg. Szerkezetileg főállásban élek, de fontos lenne a hobbiállás is. Erre ajánlotta a természetgyógyászatot például. Fontos számomra az ismeretszükséglet, az ismerettségi tőke. Azt mondta írjam fel bizonyos emberek nevét, telefonszámát, akik szimpatikusak, mert jól jöhet a későbbiekben. Fontos lenne számomra a 3. szem kinyítása is, illetve, hogy megtanuljam a betegségek mögötti lelki okokat. Tüdő és torokcsakrás vagyok szerinte. Meg kell tanulnom a szívem szerint élni. Ez azt takarja, hogy ki kell mondanom, amit gondolok, ami a szívemen az a számon kell, hogy legyen. Kérdeztem, hogy amatőr színészkedéshez mit szól, hobbiszinten, mivel jött egy ilyen lehetőség. Jó ötletnek tartotta, mert életfeladatom az izgalom, a lámpaláz elleni küzdelem. 2 betegségről is érdeklődtem mi okozhatja. Egyik a láz, a másik a hasmenés. A lázra azt mondta, ahogy a nevében is benne van a lázadásból jön, a hasmenés pedig helyzetfeladást jelent. Hogy valamit nem tudok kezelni, ezért lenyelem, végül pedig kiürítem.  Fontos lenne kisherceggé nevelnem magam, mert "Igazi csak a szívével érez az ember" . Diploma után azt mondta tud segíteni, akár Miamiba is kijutnom, vannak ott ismerősei 6-7000 dollárt is megtudnék keresni az idősgondozásban.. A jelenlegi állásomra azt mondta, hogy biztos, be vagyok betonozva, akár 50 évre is. Ha abba akarom hagyni, nekem kell erről dönteni. Ellátott még különböző ídézetekkel, tanácsokkal például "Az lesz belőled, amivé faragod magad", "Akkor fogod jól érezni magad, ha egyedi leszel", "Az a bolond, aki a kírálynak megmondhatja az igazat", " Bolond mer menni a látomásai után".

Összeségében jó volt, ő elsősorban a spirituális világgal való foglalkozásom fontosságára próbálta felhívni a figyelmemet. Nem mondom érdekel a dolog, de elsősorban arra lennék kíváncsi hol vannak a határaim, mi a legtöbb, amit kitudok hozni az életemből. Sok minden érdekel, sok mindent szeretnék kipróbálni és nemcsak spirituális tapasztalatokra szeretnék szert tenni, hanem tényleg érdekel meddig mehetek el. Hogy a különböző írányok milyen életet, elégedettséget, színvonalat hoznának. Bízom benne, hogy sok mindent eltudok még érni és sok jót meg tudok tapasztalni..

Egyedüllét

Átok, áldás, vagy egyszerűen csak úgy jön? Te tehetsz róla, vagy erre születtél? Örökké tart, vagy csak átmeneti állapot? Úgy gondolom minden kérdésre a válaszok száma végtelen. Nézőpont kérdése, hogyan értelmezed. De egy valami biztos. Az életben semmi sem állandó, csak átmeneti, így ez is, mint ahogy te magad is. Ezért nem érdemes ezen rágódni, ha úgy is érzed néha, hogy egyedül vagy, mert annyira nem vagy különleges, hogy ezt csak te tudod érezni. Mindenki szokta ezt, még azok is, akiknek a legnagyobb baráti társaságuk van. Bizonyos helyzetekben mindenkinek egyedül kell boldogulni. Ebből jön egy kérdés. Ha mindenki szokta ezt az egyedüllét érzést érezni, akkor mindenki egyedül van? Az egyedüllét elvileg egy emberre vonatkozna, mégis mindenki képes ezt érezni. Ez azt jelenti, hogy ez csak egy állapot, ezt csak te érzékeled és értelmezed így, muszály megváltoztatnod róla a gondolkodásod. Sosem vagy egyedül. Egyedül vagy sok másik emberrel, akik ugyanezt érzik. Akkor egyedül vagy? Ugye, hogy nem.. Azon kívűl pedig tudnod kell, ha meghalsz azonnal egységbe kerülsz és az ottani világ ugye körbeöleli ezt. Ha akarnál sem tudnál mindig egyedül lenni. Egyébként néha kifejezetten hasznos tud lenni. Célt szolgál számodra: segít megismerned önmagad, hamarabb rátudsz jönni a hibáidra. Ha mások mondják, sokszor az egó elhárítja, viszont, ha saját magad szembesülsz vele, sokszor hamarabb beismered. Ha minden életedben nagy társasági ember vagy, akkor jobban benne vagy az egó harcába. Viszont, ha csak önmagaddal, tudod magad fejleszteni és a jövőben ezt kamatoztani. Előbb utóbb, ha most például az is a bajod,  hogy nincs nagy társaságod, vagy nem vagy éppen híres és népszerű, tudnod kell megfogod tapasztalni azt is. De ahhoz el kell fogadnod az egyedüllét állapotát, rá kell jönnöd a hiányosságaidra és javítani azokat, hiszen társaságban sokkal nehezebb lesz, illetve, ha nem tudod értékelni és tudni, hogy a fejlődésed szolgálja, akkor utálni fogod a nagy társasági és népszerű életet is.

Elengedés

Nem csak akkor veszítünk az életünkből embereket, amikor például valaki meghal. Ez sajnos folyamatosan így megy. Legyen az barátod, vagy kollégád, vagy éppen egy jó szomszédod, de az együtt töltött időtök előre megvan határozva. Legyen az egy jó kapcsolat, semleges, vagy éppen negatív. Véget fog érni.. A legjobb barátod is csak egy időt tölt az életedben. És igen, eljön az idő, amikor búcsúzni kell. Ez nem feltétlen egy jeles napon történik. Gondolok itt arra, hogy nem feltétlen akkor, amikor megszűnik a közös tér, amiben tartózkodtok. Például megszűnik egy osztály, vagy munkahely, hanem utána. Ha erős és pozitív kapcsolat volt köztetek, akkor még beletelik egy időbe, de tudnod kell, hogy be fog következni. Nekem többször volt érzésem bizonyos emberektől el kell majd köszönnöm. Tudtam utoljára találkozunk. De olyan is volt, hogy egy jó barátommal megszűt a napi kapcsolat, de úgy évente körülbelül azóta is összefutunk. Volt, hogy teljesen véletlen. Ez is elvesztés. Megmarad a jó kapcsolat ugyan, de már nem része az életednek. Elvesztetted. Ő már csak egy régi ismerős. Mindig tudj elköszönni és légy hálás, hogy találkoztatok. Ez nagyon fontos a továbblépés szempontjából. A kölcsönös tanítás, az úton való közös haladás egyszer véget ér, legalábbis ebben az életben. Valakivel több időt töltötök együtt és van, akivel csak keveset. Minden a fejlődésed szolgálja. Beépülnek bizonyos személyiségvonásaik a sajátodba és fordítva is igaz. De utána vége. Neked kell továbbmenned, ők már csak benned élnek tovább. Ezért becsülj meg mindenkit magad körül, mert az időtök előre meghatározott, utána új helyeken és emberekkel kell tovább építened magad. De sose felejtsd el, hogy régi barátaidat, elhunyt szeretteteidet, akik benned élnek tovább! Már ők te is vagy és te is ők..

Fájdalom és gyász, mint önzőség?

Elveszíteni valakit...szörnyű érzés. Miért kell ennek így történnie? Tesszük fel a kérdést.. Őszintén szólva nehéz erre bármit is mondani, főleg azoknak, akikkel ez történik. Nem is konkrét esetről szeretnék beszélni, hanem általánosságban, ami eszembe jut ezzel kapcsolatban. Amit egy magasabb intelligencia megenged, hogy átáramoljon rajtam gondolatok formájában. Kezdjük az értelmezésével, a miértekre való válaszok keresésében. Először is a halál elkerülhetetlen. Se téged, se engem nem fog megkímélni. De miért is kellene, amikor azt se tudjuk mit jelent? Rengeteg vallás foglalkozik a kérdéssel, de egy valamiben mind egyetért, legalábbis a legtöbb, hogy a lélek tovább él. Vagyis, hogy csupán olyan, mint, amikor elmegy valaki egy fodrászhoz és levágatja a haját. A haj lehullik, nem részünk többé, de attól mi még jól vagyunk. Nem változott én tudatunk, nem lettünk betegek, csupán eltávolítottunk magunkról valamit, amire már nem volt szükségünk. A halál pontosan ezt a célt szolgálja. Leveszi az elöregedett, beteg testünket az életfeladatunk befejeztével, hogy újra egészségesek legyünk és boldogak. Halál után a köztes létben nincs fájdalom, nincs betegség, csak szeretet és feltétel nélküli elfogadás. Valahol minden ember ezt keresi az életében, ki több, ki kevesebb sikerrel. De gondolj bele, ha ott ez van, miért sírsz utána? Őt sajnálod, vagy saját magadat? Olyan embert siratsz, aki boldog, vagy olyat, aki elveszített valakit? Egy kicsit nem önző dolog? Jó tény és való, hogy van egy egészséges gyászidőszak. De utána örülj neki, hogy ő boldog, jól van és állítom neked ő ezt érezni fogja és éreztetni fogja veled a szeretetét. Lehet őket érezni, de, ha sírsz és szomorú vagy a folytonos nyugtatásoddal lesz elfoglalva és nem fogod érezni őt. Igen, egy ideig velünk vannak. A temetésig nincs elmenetel. Ez fontos számára a továbbhaladás szempontjából. Hogy átlássa mit hagyott hátra és esetleg milyen hibákat követett el, kiből milyen érzéseket vált ki az eltávozása. Mikor ezt megtette a temetése után elköszön és átlép a fénybe. Ilyenkor lehet érezni a fájdalmat, egy hiányérzetet. De a lelkek úgy születtek, hogy öngyógyító képességüknél fogva meggyógyulnak és erősebbé válnak. Egyébként az elválás átmeneti, mert visszajönnek a síkunkra új testben, új feladatokkal és kitudja még találkozhatunk is. Egyébként az elengedés kapcsán, ha mégse megy gondolj arra, amikor egy szülő elengedi a gyerekét. Például elköltözik akár egy másik országba is, hogy beteljesítse önmagát, hogy boldog legyen. A szülő mit csinál? Könnyes szemmel búcsúzik az állomáson? Miért? Mert a gyereke boldog akar lenni? Sírunk, nehogy boldog legyen? Önzőség.. Javítsd ki magadban ezt a hibát és egy boldogabb és elégedettebb életet élhetsz, ahol a fájdalom nem létezik, mint ott fenn..

Mi az én igazi hivatásom?

1. Miben vagyok különösen jó? Milyen képességekkel, tehetséggel és erővel rendelkezem?

Ez az, amit én is szeretnék tudni. Talán az, hogy nagyon tudok tisztelni embereket, felnézni rájuk, bár mostanában egyre kevésbé van példaképem. Maga a tehetség szempontjából nem tudom. Talán egyetlen dolog volt régebben, amiben akár mondhatni osztályelső voltam az az olvasás volt. Nagyon gyorsan megtanultam és igazából nem is nagyon kellett gyakorolnom, folyékonyan ment. Itt nem a szépkiejtésre gondolok, hanem, hogy nem akadtam bele a szavakba. De más kiemelkedő tehetségről nem tudok. Lehet, hogy nagy a képzelőerőm, folyton álmodozó tipus voltam, de ez képesség? Ezt az ember nem tudhatja, amíg nem alkot valamit, de ez egyelőre nem történt meg. Próbálom megtalálni.. Erőm talán, hogy kitartó vagyok egy ideig, de mindennek van egy határa. Több inkább a negatív tulajdonságom, de ez nem tartozik szerencsére a kérdés témaköréhez.

2. Mi szerez nekem különösen nagy örömet?

Hobbi: Szeretek zenét hallgatni, álmodozni, haverokkal találkozni, szép lányokat látni. Mást nem tudok egyelőre mondani

Mi a kívánságom: Jól keresni, a legjobb barátaimmal dolgozni, karrier lehetőség, boldog család és ami a legfontosabb az egészség. Mást nem tudok mondani

Mit szeretnék egész nap csinálni: Utazni, számomra nagy emberekkel találkozni, üzleteket kötni, de ez álommeló

Mi lelkesít: Ha haverokkal találkozhatom és kibeszélhetem magam

Milyen végzettségem van: Szakápolói szakképesítés

Milyen végzettséget kellene még szereznem: Most a főiskolai képzést csinálom belőle, de sosem ez volt a végcélom, de lehet ez a legjobb és legracionálisabb, amire most van esélyem, hogy megszerezhetem. Tudom, hogy nem szabad mohónak lenni.

Milyen kríziseket, nehézségeket, leckéket rótt ki rám az élet: erről már írtam az előző bejegyzésben, a társas kapcsolatok hiánya, egyébként szakmai szempontból azt kell mondanom, hogy mindig tanul az ember valami újat, ez a folyamat végtelen.

Melyek azok a nézetek, melyek korlátoznak és melyektől megkellene szabadulnom: talán én is túl előítéletes vagyok, aki egyszer megbánt, nagyon nehezen tudok utána megbocsátani és ez lerombolja a kapcsolatot. De sajnos én ilyen vagyok..

3. Milyen lehetőségeket kínál az élet, hogy ezt megtegyem, vagy kínált eddig?

Ez a 2-es kérdésre vonatkozik, hogy mi okoz örömet? Az embernek megvannak a határai és tudni kell ezek között mozognia. Szakmámnak megfelelően dolgozhatok, ahol folyamatosan tanulok, ígazából mit várok el az élettől? Magam sem tudom..ugye, mint írtam álmodozó típus vagyok, még a is lehet nagyravágyó, a kérdés csak az ez összefügg e a képességeimmel..

4. Hova állított az élet? Hogyan tudnék ezen a helyen még jobban helytállni? Mit kellene tanulnom, vagy elfelejtem?

Ugyanabban a szakmában egy új helyre, teljesen új emberekkel. Arra kell itt rájönnöm, hogy "család" nélkül is önmagad tudsz e lenni? Ha pedig nem, miért nem? Ez jelentheti azt, hogy valami híányzik. És azt kell megtalálni, mert az a kulcs..

5. Ha újra kezdeném az életet, mit tennék másként?

Jobban mertem volna váltani akár például középiskolába, megpróbáltam volna jobban odafigyelni, hogy mit szeretnék, de ehhez más impulzusokra lett volna szükségem. De az is lehet ez a legjobb, ami velem történhetett..

6. Mi a vágyálmom?

Jól fizető, karrierlehetőségekkel teli munka, ahol a stressz, mint fogalom nem létezik. Ha felkelsz, bizsergő érzés tölt el.  És persze egy jól működő párkapcsolat, amitől rózsaszínbe borul a világ. És akkor jöhet a család. Nekem mindig az volt a vágyálmom egy akkora családban lenni, ahol rengetegen vannak és mindig összejárnak, összetartóak. Nagyon tetszenek az amerikai kertvárosi filmek, ahol így élnek.

7. Mit tanácsolnál a barátodnak, hogy elérje vágyálmát?

Csak akkor tudnék neki segíteni, ha tudnám, hogy mit szeretne. Abban nem tudnék neki segíteni, hogy hogyan találja meg.

8. Mi akadályoz meg abban, hogy elérd? Mikor állsz készen arra, hogy tedd, ami szükséges?

Ez jó kérdés, erre szerintem minden esetben azt lehet mondani, hogy az ember saját maga. Tudnom kell, hogy vannak határaim, nem akarhatok túl sokat. A legtöbb sikert és karriert úgy gondolom a kapcsolataink határozzák meg. Hogy pontosan pedig mit szeretnék, vagy inkább nem is ez a jó kérdés, hanem az, hogy mi a legtöbb, amit tehetnék illetve lehetnék? És akkor ott van a válasz is...

Hogyan ismerem fel életem értelmét?

1. Hova állított engem az élet és miért?

Folyamatos kihívások elé, jelenleg egy olyan közegből való kimozdítást hozott, ahol nagyon szerettem és jól éreztem magam. Valamiért ez a közeg szétesett, célja az volt, hogy mindenki egyedül próbáljon szerencsét. Aki mégis velem tartott, ő is elhagyja és teljesen új helyen próbálja ki önmagát. Nem teljesen értem ez miért történik, vagy mi a célja ennek az egésznek rám nézve, hogy mit kell ebből megtanulnom, vagy rájönnöm, de lehet nem minden az aminek látszik. Ami jó, az miért esik szét? Ami jó az széteshet? Bizom benne válaszokat kapok, illetve kitudom hozni a lehető legjobbat a helyzetből.

2.Milyen korszakba születtem bele és miért?

A rendszerváltáskor születtem, az új világba. A digitális korszak kezdetekkor. Örülök egyébként neki, az emberiség egyik legjobb korszaka énszerintem. Nincsenek világméretű háborúk, vannak persze a világon kisebbek, de szerencsére ezt nem kell itt megtapasztalni. Hogy miért? Ezen még nem gondolkoztam. Talán, hogy én találjam meg a saját feladataim, ne nekem adják. Gondolok itt például olyanra, hogy nem az a feladatom, hogy katonaként kimenjek harcolni és esetleg ott maradjak, hanem talán, hogy tudjam keresni önmagam. És bizonyos hiányérzetek okának a megtalálása. Ez összetett dolog, pontosan nem tudom megfogalmazni mi hiányzik. Talán, hogy mindig olyanok legyenek körülöttem, akik hasonlóan gondolkodnak és a humor, a kibontakozás kerüljön előtérbe. Tényleg arra gondolok, hogy egy társaságba ne az ismerőseim üljenek, hanem a legjobb barátaim, akikkel tudok mindenfele menni, mindent tudok róluk és ők is rólam.

3.Melyik országba születtem és miért?

Kelet-Közép-Európa egyik legkisebb és legszegényebb országába egy új korszak kezdetén. Miért? Azt nem tudom.. Hogy talán ne minden az ölembe hulljon, hanem mindenért küzdenem kelljen. Vagy, hogy tudjam majd egyszer értékelni milyen gazdagnak lenni. Sosem voltam az a tipikus nyerő tipus, aki bármit megkap, mindig mindenért meg kellett küzdenem, szenvednem. Valahogy mindig volt rajtam egy póráz, amivel írányítani lehetett, de volt bennem lázadás is, így jött a rock íránti szeretet. A szabályok elleni lázadásom.. A felnőtteké.. hogy azt láttam igazán sose voltak elégedettek önmagukkal, mégis ugyanezt az életet szánták. Nyilván, ha saját életeddel elégedetlen vagy, de biztosnak látod és ezt tanítod, ezt adod tovább, akkor elégedetlen leszel a gyerekkel is. Szóval talán azért ide, hogy bizonyos megszokásaimat, amiket hoztam, áttudjanak nevelni, de igazából nem tudom pontosan..

4.Milyen családba születtem és miért?

Összeségébe büszke lehetek a szüleimre. Sosem váltak el, nem bántották egymást. Nem egy csonka családba születtem. Viták sokszor voltak, főleg döntéshelyzetekbe, amikor menniük kellett valahova. Akkor mindig összevesztek, hogy nem mennek sehova, aztán mégis mindig elmentek. Egy szigorúbb családba születtem, ahol nem az én akaratom tudott érvényesülni. Az esélytelen lett volna, bár nem is volt igazán annyira olyan dolog, amit én annyira akartam volna. Folyton változtak az elképzeléseim. Inkább az foglalt le, hogy a közösségekbe való beilleszkedésem mindig nehézkes volt, ami ugye egy negatív érzéssel is együtt járt. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogadtak el, de úgy sose mertem megnyitni önmagam, vagyis csak bizonyos embereknek. Ez nagy életfeladatom ezen változtatni, de valamiért bizalmatlan vagyok. Amikor például valaki valakit szid és én úgy gondolom jogtalanul, arra gondolok engem is fog ugyanúgy, hogy bízzak így benne? Csak így meg ugye elégedetlen leszek saját magammal, mert nem vagyok teljesen önmagam. A lényeg, hogy egy kicsit konzervatívabb családba születtem, talán, hogy az életfeladatomat így tudom legjobban teljesíteni. Lehet már régóta húzódik, vagy húzódott, legalábbis bizonyos dolgok.

 

5. Milyen barátokkal hozott össze az élet és miért?

Általános iskolából van talán 4 barátom, de a legtöbbet akikkel találkozom az 2. A rock zene szeretete hozott össze minket általános iskolában. Mindannyian lázadtunk. Álmodoztunk egy közös zenekarról, amit mindenki ismerni fog. Ugye én, mint írtam zárkózottabb tipus vagyok, így nincs olyan sok barátom. Az egyik egyébként általánosba központi szerepet töltött be a közösségbe, ő volt a falkavezető. Elég kemény egy közösség volt, rengeteg focista, sok nagymenő. De középiskolába is ugyanez volt, onnét talán egy barátomat tudom megemlíteni, de már őt is régen láttam. Szóval ezek a közösségek nem azt a célt szolgálták, hogy sok barátom legyen, mindig visszahúzódó voltam. Valamiért mindig a legkeményebb közösségekbe kerültem. És milyen érdekes, hogy sosem gondolkoztam el, hogy esetleg váltsak. Pedig lehet jobb lett volna addig váltani, ha kell 10-szer, hogy lelkileg fejlődni tudjak. Eminem mondta, hogy ő vagy 10x váltott, nincs abban semmi szégyen. Egyébként általános után ez a 2 haverom a deákba került, ahova én is szerettem volna, én pedig a gd-be. Az elején gondolkoztam, hogy átmegyek félévkor, mert jól is tanultam, de szüleim lebeszéltek. Az a baj, hogyha én egy közösségbe nem találom meg a helyem, legyen az akár 1-2 ember is, akik közel állnak, akkor nem tudom kifejezni magam és romlik az önértékelésem. De ezért nem hibáztatok senkit, ez az én hibám. A barátaimról meg annyit, hogy az egyik a szemétszállítókhoz ment dolgozni, a másik meg párnagyárba dolgozik. A harmadik pedig szakács, csak vele ritkábban találkozom, mert ő sokat dolgozik. Igy ezzel a kettővel szoktam inkább. A környékbe leülünk valamerre és kibeszéljük magunkat. Politikáról például imádok beszélni, ők szidják, én meg direkt az ellenkező oldalra állok. Imádom csinálni. De sok témát szokott érinteni a beszélgetésünk, szidjuk a rendszert. Jó, én szeretem csinálni, kikapcsol. Egyébként ők inkább otthon ülő tipusúak, nem nagyon járunk bulizni, vagy például utazni. Ez például nagyon hiányzik, hogy nem tudok kivel, de ezért nem hibáztatom őket. Miért ők lettek a barátaim? Talán, mert előttük mertem megnyílni és mindenről beszélni. Célja énszerintem nincs. De meg kell említenem mégvalakit. Vele dialízisbe találkoztam, ő tanított be, vele akkor futottam össze, amikor spirituális dolgokkal kezdtem el foglalkozni, előző életekkel. Ugy gondolom az egyetlen személy volt, aki ezt megtudta tanítani, egyébként nagyon jó ember. Ugy gondolom előző életbeli valakim volt, de biztos, hogy összefügg az életfeladatommal. Nem tudom sok kérdés van ezzel kapcsolatban, olyan mintha visszaírányítás történt volna egy előző életbe. Nem akarok teóriákat gyártani, sok megérzésem és még több kérdésem van ezzel kapcsolatba, úgyhogy nem kezdem el gyártani őket.

6-7. Milyen körülmények között élek illetve kellene élnem és miért?

Átlagos, szerényebb körülmények között élek. Hogy milyenbe kellene élnem azt nem tudom, nyilván nincs autóm, lakásom, tehát, ha keresnék 400 ezer körül legalább, akkor tudnék lassan, de biztosan építkezni. De ez egyelőre lehetetlen, sőt lehet mindig is az lesz. Miért? A szakma és az ország helyzete ezt lehetetlenné teszi. Tehát 3 választásom van. Vagy beérem ennyivel, esetleg másodállásokat vállalok, vagy egy másik országba költözök, esetleg egyszer szakmaváltoztatás. Egyelőre nem tudom mi a jó.

8.Mit tegyek, hogy ezt elérjem?

Ez a 3 lehetőség van. Vagy szakmaváltoztatás, vagy külföld, vagy másodállás de egyelőre egyikre se látok racionális jövőképet.

9.Milyen krízisek, nehézségek közé sodort az élet?

Voltak, erről a barátaim tudnak, a többiről pedig már írtam. Igazából semmi egyedi, semmi olyan extra dolog nem történt, amiről itt írnom kellene.

10. Hogyan korrepetál engem a sors: tanítás, betegség, szenvedés, sorscsapás?

Most jelen pillanatba, talán a régi közösség elvesztését kell tudnom feldolgozni. Okát nem tudom, sok minden előjön ilyenkor.

11. Mi az igazi problémám?Mit akar általa megteremteni az élet? Mi az értelme?

Igazi problémám a társas kapcsolatok hiánya. Sokan körbevesznek, de sokszor egyedül érzem magam, nyílván ez felveti a miérteket. Lehet változtatnom kellene a gondolkodásmódomon, a kommunikációmon, esetleg mást, pontosan nem tudom. Ugye az előző helyemen nagyon közeli emberek kerültek hozzám, felmerül a kérdés miért akkor, mi volt bennük olyan, amivel azonosulni tudtam. Talán a gondolkozásmódjuk. Lehet érdemes lenne ez írányba is gondolkodnom. Mi volt az, ami megnyugtató volt számomra? Hogy nem éreztem magam egyedül? És miért volt ez az első olyan közösség? Az idő tájban kezdtem el foglalkozni spirituális dolgokkal, köze lehet hozzá. De pontosan nem tudnám megmondani.

12. Milyen felismerésekre jutottam általa?

A megszűnéssel kapcsolatban arra, hogy a kommunikációs képességem, illetve a bizalmatlanságom emberek felé ugyanúgy megmaradt, mint előtte.

13.Milyen következtetésekre jutottam, vagy kellene levonnom általa?

Talán, hogy a család adhat egy írányt az embernek, szeretheti őt az ember, viszont úgy kell élned az életed, hogy ők ki fognak lépni és nem biztos, hogy úgy is olyan lesz minden.

14. Hogyan tudom a pillanatot értelmesen betölteni, hogy legyőzzem a múltam?Hogy optimálisan megformáljam a jelent? Hogy a kívánt végállapotot elérjem?

Érdemes újra elgondolkodni, hogy a kívánt végállapotot szeretnéd e valóban végállomásnak, vagy csak egy lépcsőfoknak látod? Mert az élet rövid, és ha csak fokokat lépegetsz, sosem jutsz fel az emeletre. Pedig lehet ott van az igazi életed, csak mire eljutsz oda..

15.Mi az álmom, milyen szerepet játszanék el szívesen az életben? Milyen helyzetben érezném magam a legjobban?

Olyanok legyenek körülöttem, akik elött egyből megtudok nyílni, érezzem, hogy tartok valamerre mind anyagilag, mind siker szempontjából. Legyenek példaképeim, akiket követni tudok, legyek boldog és elégedett, hogy megtudjam teremteni a saját családomat és ne magammal kelljen foglalkoznom, az energiám fordítani. Találjam meg a sikert, legyen olyan minden a filmekben.

16. Milyen a kívánság önéletrajzom?

Ha önéletrajztól beszélünk azt jelenti még nem értél fel az emeletre, a végső helyedre. Inkább az emelet a jobb kérdés, hogy az milyen.

17. Mit kell tennem, hogy életemből mestermű legyen? Mit tenne egy mester a helyemben?

Meg kell találnom, amiben a legjobb vagyok, ami örömet okoz igazán, és arra gyúrnom. Amiben egyedi vagyok és van jövője. Fogalmam sincs egy mester mit tenne, mert nincs a helyembe.

18. Tulajdonképpen mi akadályoz meg, hogy ugyanazt tegyem? Mikor állok rá készen, hogy azt tegyem?

Talán a bizonytalanságtól való félelem. Meg nem látok sok lehetőséget. Magamba kell néznem és nagyon sokmindent átértékelnem. De rajta vagyok az úton és folyamatosan tanulok.

Nagyon jó érzés volt magamról beszélni, írni, ez nagyon hiányzik az életemből. Rá kellett jönnöm az írás közben, hogy még nagyon sok dolgot nem tudok saját magammal kapcsolatban sem, illetve hogy az emelet az melyik épületben van. Talán ezt a legfontosabb tisztázni. Mert, ha az épület megvan, akkor beindul a gépezet. Vagy már ott vagyok? Az idő illúziója mindent eldönt..

 

 

 

A hit ereje

Egyik legerősebb dolog a világon a hit ereje. Sokféle vallás létezik, de mindenkinek van, még az ateistának is.Sőt neki van a legnagyobb.. Ő eltudja azt hinni, hogy minden véletlenül alakult, még akkor is, ha lát ok és okozati összefüggéseket. Akinek van egy erős hite az boldog. Ha nincs, kérd és dolgozz érte, hogy legyen. Aki vallásos, vegyünk például egy keresztényt és tényleg komolyan hisz benne és aszerint is él, egy olyan értékrendű életet képes folytatni, ami tisztelet érdemel. De vehetünk példának más írányzatú vallásokat is, azokban is meglehet találni a különböző értékeket. Alapjában véve mindegyiknek a pozitív értékeket kell képviselnie. Másokért élni, másoknak segíteni, azt tenni, amit Isten tesz értünk.. A keresztnek számomra rendkívüli jelentősége van. Én ugye inkább a keleti vallásokat vallom magaménak, de kitudok emelni más vallásokból is dolgokat. Mindegyikből egy keveset.. A kereszt számomra mindig is azt jelentette, hogy mindenkinek van terhe, mindenkinek van saját keresztje. Ezt cipelnünk kell egy életen át. Kinek kisebb, kinek nagyobb, igazából nincs jelentősége, mert úgy is ott van. Hordjuk, hogy a megváltást elérjük. Egyébként nekem kicsit hasonlít a buddhizmus tanaihoz is. Ott is arról van szó, hogy karmikusan ledolgozzuk korábbi cselekedeteink következményét, hogy megtisztuljunk és boldogok legyünk. A kereszt is valahol ugyanezt jelenti, csak ő nem keresi az okokat, csak a célra mutat.. Beteljesedni... Visszatérve a hitre nagyon tisztelem akinek van, sőt irigylem is. Nekem is van, de nekem inkább szerteágazó és nem fanatikus. A hit teremt, tör és épít. Mindennek az alapja. Olyan, mint a házaknál a tégla. Nélküle nem lehet építkezni. Láthatatlan mégis örök. Ez bennünk van, Isteni alkotóerőnk része. Hozd felszínre, találd meg magadban, erősítsd, mert nagyon hasznos tud lenni. A hit, a kérés, a tett és egy nagyon kicsi szerencse és majdnem szinte minden megvalósítható persze a fizikai törvényeken belül. Kívánom, hogy találd meg a hited, hogy segítségedre legyen mindennapjaidba, az önmegvalósításodba!

Mire születtem?

Sokan nem tudják, nagyon kevés ember születik úgy, hogy tudja mit akar, mivel szeretne foglalkozni, sokan inkább a tapasztalataik által döntenek egy adott terület mellett. Aki viszont születése, gyerekkora óta tudja mi az álma és eszerint éli az életét, ő boldog ember, még akkor is, ha folyton kudarcok érik. Dolgozhatsz egy adott területen, lehetsz a szakma csúcsán, mondhatod azt te boldog vagy, de kérdezd meg magadtól van e valamilyen hiányérzeted? Ez lehet bármi.. Ha van, érdemes önmagadba nézned és kutakodni egy kicsit. Azért vagy a Földön, hogy megtaláld azokat a dolgokat, melyek hiányt okoznak és beteljesedj. Mikor akarod 100 év múlva? Akkora már leéltél egy életet, úgy haltál meg, hogy nem tettél semmit. Küzdj az álmodért! A küzdelem erősít, a sebek begyógyulnak és büszke hegekkel érsz be a célba. Ezt jelenti a hősiesség. Felmerülhet egy kérdés, hogy oké hiányérzetem van, de honnan tudom pontosan, hogy mi az? A válasz egyszerű. Az, amit úgy gondolsz sose tudnál elérni, valószínűleg nevetsz is rajta, de mégis szívesen lennél. Honnan tudod, hogy sose? Jó azért azt tisztázzuk, hogy nem mindenki születik "nagy álmokkal", viszont például aki imád főzni és szakács és mást el se tudna képzelni, akkor ő boldogabb ember, mint például egy olyan megválasztott Amerikai elnök, aki nem az álmai szerint került a székébe. Az a szakács boldog és kiegyensúlyozott ember. A legtöbb gond azzal van, hogy sokan a tűzhely mellett álva, fel sem merik tenni maguknak ezt a kérdést, eszükbe se jut.. Van e hiányérzetem? Úgy gondolják számukra ez a biztos, a racionálisabb oldalukra hallgatnak, csak éppen ez pont szemben helyezkedik el az agyunkban az érzelmi oldalunkkal. Ha racionálisan élünk, érzelmi oldalunk szenved, mert nem tud kifejeződni. Te döntöd el, hogy használod az agyad. A racionálist, vagy az érzelmit? Én azt mondom a sikeres, önmegvalósító emberek megtalálják a középutat. Érzelmeikre hallgatnak, az a dominánsabb, a racionálissal pedig nagyon jó lehetőségek után kutatnak. Ez megtanulható.. Csak ugye a racionális inkább tapasztalatokra, nevelésre alapoz, viszont, ha te azt mondod az inkább egy nagyon jó térkép, egy eszköz, amivel az érzelmi oldalad tudja segíteni, akkor rálépsz a siker útjára és elmúlik az állandó hiányérzeted..